Te is így gondolod?

Makovecz Imre, néhány hónapja elhalálozott építész fogalmazta meg a következőket: „Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is belőle vagyok. Meg maga is, ahogy a kutya, a hernyó, a lepke, a felhő meg minden létező. Mindig fölfele mutogatunk, amikor a Jóistenről beszélünk, ami mókás, mert közben Ausztráliában is fölfele mutogatnak, ami ugye épp az ellenkező irány. Pedig ha Istenről beszélünk, körbe kellene mutatni. Ott van mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”

Te is így gondolod?
/Napiigeésgondolat/

Királyod jő, fogadd!

 "Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!  Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban." 24. zsoltár

„Isten ugyanazon az úton érkezik, amelyiken a zarándokok. Felmegy a lépcsőkön, és keresi az ajtót. Az emberi úton érkezik. Nem „különutas”, nem hátulról jön, hanem szemtől szembe, az emberi úton. Ezért csodálkozhatunk rá minden alkalommal, amikor halljuk: az Isten emberré lett, az Ige testté lett és közöttünk lakozott, és láttuk az Ő dicsőségét. Ő ezt a bolondságnak és botránkoztatónak számító utat választja, a szűztől születést, a Szentlélektől fogantatást. Bolondság, értelmetlenség, botrány. …Ő emberi úton jön, szemtől szemben áll, aki kérdezi: Kellek-e nektek? Ha igen, akkor nyissatok ajtót!”

Dr. Bölcskei Gusztáv

Követés addig, amíg...

"Mint ahogyan a pusztában vándorló Izrael csak akkor ment tovább Kánaán földje felé, ha maga előtt látta nappal a felhőoszlopot, éjjel a tűzoszlopot, ha pedig nem látta, akkor megállott és letáborozott, úgy kell lenni Isten népének, a Jézus lábnyomait követő embernek.

Csak akkor szabad menni, ha látja maga előtt Jézust

és csak addig szabad menni, amíg látja."

Ecsedi Aladár

Havasi Balázs: Ébredések

Megtérésre való idő

Megtérésre való időt
Isten kinek-kinek megád.
Ninvének negyven napot,
Sodomának egy éjszakát.
De nem lehet megtérni már,
Ha egyszer az idő lejár.

Megtérésre hív az ige,
Hallása nem elég,
Istennek van rá ideje,
De neked van-e még?!

Füle Lajos

Advent: Mindenki megérkezik?

Az ember adventjében Istenre vár, aki eljön.

Isten az Ő adventjében, mely örök, az emberre vár.

(Kérdés, mindenki megérkezik hozzá?)

Mácz I.

Advent: Aki vár...

"Aki vár, mozdulatlanságában is úton van,

megy valami/valaki felé. 

Amit/akit vár, közeledik,

érkezése minden pillanatban megtörténhet."

Mácz István

Advent Hogyan várjuk?

Hogyan várjuk?

Legalább várjuk Őt úgy,

mint szülő gyermekét, 

gyermek az apját, anyját,

szerelmes szerelmesét?

Úgy várjuk-e legalább,

mint a véges a Végtelent,

halandó a Halhatatlant,

kérdések a Feleletet,

részek az Egészet,

esendő a Teljességet,

beteg az Orvost,

vétkes az Irgalmat,

boldogtalan a Boldogságot,

EMBER AZ ISTENT?!

Úgy tűnhet, mindez túlzás. Lehet… De lehetséges is. Lehetséges, ha van bennünk csend. Alázat. Éberség. Feltétlen hit. Öröm. Remény. Ima. ( Tudom én, itt és ma élek: nagy a lárma, a zaj, a reklámok áradata, a főtéren felállított pavilonok vásári zajlásában alig találni meg a Betlehemet. Mégis…)

Advent van. Gondoljunk rá:

várakozásunk csepp a Mindenség várakozásának óceánjában.

A vadkecskék és a kecskepásztor

A kecskepásztor kihajtotta kecskéit a legelőre, és látta, hogy vadkecskék közé keverednek; mikor aztán beesteledett, valamennyit behajtotta a saját barlangjába. Másnap nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és így otthon etette meg őket. A sajátjainak csak kevés élelmet adott, éppen csak hogy ne éhezzenek, az idegeneknek viszont többet halmozott oda, hogy azokat is magához édesgesse. Mikor azután a vihar véget ért, mindet kihajtotta a legelőre; a vadkecskék azonban a hegyekhez érve azonnal elfutottak. Mikor pedig a pásztor hálátlansággal vádolta őket, amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle, visszafordultak, és így szóltak: "Éppen ezért még jobban őrizkedünk tőled; mert ha minket, akik tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél, világos, hogy ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk helyeznéd."

A mese bizonyítja, hogy nem kell szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre tartani.
forrás: tanmesek.eoldal.hu

Amikor az egyház kényelmes,

nyugodt állapotban van, 

nem támadnak próféták és evangélizátorok.

A gazdagság és kényelem semmirevaló.

Isten a tűzben,

a Lélek tüzének idején hívja el azokat,

akikre nagy dolgok véghezvitelét bízta.

Ebben a reménységben,

ebben a bizonyos tudatban előre tekintenünk és bizakodással gondolnunk arra,

amit valamikor Jézus Péternek mondott.

Ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat,

és a Pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat.

dr. Ecsedi Aladár

A szeretet

Vannak dolgok, amik magyarázatra nem szorulnak,

s amiket minél inkább akarunk magyarázni,

annál érthetetlenebbé lesznek.

Ilyen a szeretet is.

Ilyen Istennek hozzánk való szeretete.

Ne magyarázzuk hát, hanem fogadjuk el!

Dr. Ecsedi Aladár

A felejtő Isten

"A Szentírás gyűlöli a felejtés szót, annál többet emlegeti az emlékezés szavát.

Ha a felejtés szó elő is fordul, rendesen tiltó formájában:

ne feledkezzél meg! Ez azt jelenti, hogy emlékezzél meg! ...

Milyen jó, hogy Isten is felejt!

Hitünk tárgya, a kegyelem tartalma az,

hogy Isten nem emlékezik a bűneinkről,

nem hányja szemünkre a vétkeinket, elfelejti azt, amit tettünk ellene. Istennek ez a nagy felejtése egy új koncentrációval,

emlékezéssel lehetséges.

Az, hogy elfeledkezik arról, amit mi tettünk,

mert megemlékezik arról, amit Krisztus tett értünk.

A váltság az: Isten emlékezik Krisztusra

s ezért elfelejti az én bűneimet."

Ravasz László 1940.

Kálvin János búcsúbeszéde

"Sokféle gyengeségem volt, amiket el kellett viselnetek,

és az amit elvégeztem, alapvetően semmi.

Én csak egy nyomorult teremtmény vagyok.

Azt elmondhatom magamról, hogy jót akartam,

hibáimmal mindig igyekeztem szembenézni,

s az istenfélelem mélyen gyökeret vert szívemben.

Ti tanusíthatjátok, hogy jók voltak törekvéseim.

A rosszat bocsássátok meg nekem.

Ha pedig valami jó is adódott,

kérlek, ti is törekedjetek erre és kövessétek a jót."

Kálvin János

reformátor

/Kérésére jeltelen sírba temették, minden pompa nélkül./

Storm

How long have I been in this storm?
So overwhelmed by the oceans shapeless form
Water's getting harder to tread
With these waves crashing over my head

If I could just see you
Everything would be all right
If I could see you
This darkness would turn to light

And I will walk on water
And you will catch me if I fall
And I will get lost into your eyes
And everything will be all right
And everything will be all right

I know you didn?t bring me out here to drown
So why am I ten feet under and upside down
Barely surviving has become my purpose
Because Im so used to living underneath the surface

And I will walk on water
And you will catch me if I fall
And I will get lost into your eyes
And everything will be all right
And everything will be all right

Az igazságról

„A teológiában soha nem az az első kérdés, hogy „kinek van igaza?”,

hanem az, hogy „mi az igazság?”

(Vasady Béla)

“Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (…) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában. Minden egyéb másodlagos.”


“Meg kell találnod azt, amit szeretsz, és ez ugyanúgy igaz a munkádra, mint a szeretteidre. A munkád az életed nagy részét kitölti, s csak úgy lehetsz elégedett, ha tudod, hogy amit csinálsz, az nagyszerű. De csak úgy tudsz nagyszerű munkát végezni, ha szereted azt, amit csinálsz. Ha nem találtál még rá, keress tovább, és ne állapodj meg. A szíved majd megsúgja, ha megtaláltad, amit keresel. S mint minden nagyszerű kapcsolat, az idővel ez is egyre jobb és jobb lesz majd. Szóval keress. Ne állj meg.”


“A legfontosabb eszköz, ami segített nekem az élet nagy döntéseit meghozni, hogy mindig emlékeztem arra: nemsokára meghalok. Mert majdnem minden – minden külső elvárás, minden büszkeség, félelem, kínos helyzet vagy kudarc – ez mind eltörpül a halállal szemben. Csak az marad, ami igazán fontos. Ha észben tartod, hogy meg fogsz halni, elkerülheted a csapdát, miszerint lenne vesztenivalód. Már mezítelen vagy. Semmi okod rá, hogy ne kövesd, amit a szíved diktál.”

Steve Jobs 

az Apple egyik alapító tagja, aki forradalmasította a számítástechnikát, 

a mobiltelefon-piacot, a zeneipart, és aki  2011. október 6-án eltávozott közülünk.

 

Szentség fürdőköpenyben

Amikor a te világod megérinti Isten világát, szent pillanat születik. Amikor Isten mennyei reménysége megcsókolja földi sebeid, az a pillanat szent. Lehet, hogy vasárnap jön el az úrvacsora alatt, vagy csütörtök este korcsolyázás közben. Lehet, hogy egy katedrálisban jön el, vagy a metrón, talán egy lángoló bokor vagy épp egy etetővályú teremti meg. Nem számít, mikor és hol. Csak az számít, hogy igenis vannak szent pillanatok. Naponta. Én pedig most arról a pillanatról szeretnék mesélni neked, amely az összes szent pillanat közül a legszentebb – életed legszentebb pillanatáról.
Nem, nem a születésedre gondolok. Nem is az esküvődre. Még csak nem is gyermeked születésére. A legszentebb pillanatra gondolok az életedben. Persze a többi pillanat is különleges. Ragyogásuk hódolatra indít. De ehhez a pillanathoz képest csupán annyira tekinthetők szentnek, mint egy böffentés. Arról a bizonyos szent óráról beszélek. Nem, nem a bemerítésedre, vagy a megkeresztelkedésedre gondolok. Nem is az elsőáldozásodra, vagy bérmálkodásodra, még csak nem is az első randevúra. Tudom, tudom, azok a pillanatok is különlegesek, sőt szentek és sérthetetlenek, de én egy másik pillanatra gondoltam.
Ma reggel történt. Pont azután, hogy felébredtél. Egyenesen a te házadban. Nem is vetted észre? Hadd idézzem fel neked!
Megszólal az ébresztőóra. A feleséged megkocogtatja a vállad, vagy a férjed megbökdös, vagy a mamád vagy papád felráz. Te pedig felkelsz.
Eddig már háromszor csaptál rá a szundi-gombra. Ha újra megteszed, elkésel. A „csak öt percet kérek még” – szöveget is bevetted már… öt különböző alkalommal. Ha újra megteszed, jön a vizes kanna.
Elérkezett az óra. Rád virradt a nap. Így aztán hosszas nyögések közepette félrerúgod a takarót, és kidugod meleg lábfejed a zimankós világba. Bár a tested többi része is így engedelmeskedne!
Felülsz, elidőzöl az ágyad szélén, és belülről bámulod a szemhéjad. Hiába is kérleled a szemed, hogy nyíljon már ki végre, erősen tiltakozik. Végül ujjaiddal feltolod a szemhéjad, és körbepislogsz a szobában. (Ez a pillanat egyelőre még nem szent, de közel jársz.)
Felállsz. Abban a pillanatban már mindened fáj, ami napközben is fájni fog. Mintha az agyadban leledző fájdalomért felelős kisember minden idegpályát alaposan le akarna ellenőrizni, lehetőleg még fürdőszobába érkezésed előtt.
- Hátfájás?
- Ellenőrizve.
- Beállt a nyak?
- Ellenőrizve.
- A középsuliban foci közben szerzett térdsérülés?
- Még mindig fáj.
- Gyulladásos fejbőr?
- Igen, még mindig viszket.
- Szénanátha?
- Hapci!
Egy vemhes elefánt kecsességével elindulsz a fürdőszoba felé. Arra gondolsz, bárcsak valami úton-módon lassan, fokozatosan is fel lehetne kapcsolni a villanyt, de nem lehet. Így hát felcsapod a spotlámpát, hunyorogva várod, hogy megszokja a szemed, majd odalépsz a mosdóhoz.
A szent pillanat egyre közeleg. Talán észre sem vetted, de szent csempén jársz. A belső szentélyben vagy. Világod lángoló bokrában.
Hamarosan bekövetkezik életed legszentebb pillanata. Hallgasd csak! Angyalszárnyak susogására lehetsz figyelmes, hírül adva érkezésüket. A menny szájához emelte trombitáját. Mezítelen lábad méltóságteljes felhő borítja. A menny seregei dermedten figyelnek, ahogy felemeled tekinteted és… (Készülj! Itt jön már! A szent pillanat közel!)
Megszólal a cintányér. A szent termek trombitaszó visszhangjától hangosak. A menny gyermekei virágszirmokat szórva száguldanak végig az univerzumon. Táncra perdülnek a csillagok. A világegyetem tapsviharban tör ki. A fák szinkronban hajlongnak teljes hódolattal. Jól is teszik, hiszen felébredt a Király gyermeke.
Vess csak egy pillantást a tükörbe. Nézz, és lásd a szentet! Ne fordítsd el a fejed. A tökély tekint vissza rád. A szent pillanat elérkezett.
Tudom, mire gondolsz. Ezt nevezed te „szentnek”? Ezt nevezed te „tökéletesnek”? Fogalmad sincs, hogy nézek ki hajnali fél hétkor.
Nem bizony, de el tudom képzelni. Csapzott frizura. Gyűrött pizsama vagy hálóing. Alvásmaradványok a szemed sarkában. Lógó has. Cserepes száj. Párnás szem. Egetrengető lehelet. Kutyariogató arc.
„Ez aztán minden csak nem szent – mondod te. – Csak egy órát kérek, és ígérem, szent lesz a kinézetem. Kell egy kis kávé, meg egy kis smink. No, és persze egy kis parfüm… egy leheletnyi kölni. Majd akkor vigyél be a szentek szentjébe. Akkor majd mosolyt csalok a menny arcára.”
Ó, de hát pont ebben tévedsz! Tudod, attól lesz az a bizonyos reggeli pillanat szent, hogy olyan őszinte. A reggeli tükörkép is attól lesz szent, hogy pontosan azt a valakit látod, akit Isten is lát. És akit Isten szeret.
Nincs smink. Nincs élére vasalt ing. Nincs döglesztő nyakkendő. Nincs hozzáillő cipő. Nincs több rétegben felöltött imázs. Nincsenek státuszszimbólum-ékszerek. Csak a fel nem turbózott valóság.
Csak te.
Ha valaki hajnali fél hétkor is szeret, egyet biztosra vehetsz: az a valaki téged szeret. Nem a rangodat. Nem a stílusodat. Nem az elért eredményeidet. Egyszerűen csak téged szeret.
„A szeretet – írta egy megbocsátásra lelt lélek – sok bűnt elfedez.”
Ez úgy hangzik, mint Isten szeretete.
„Örökre tökéletessé tette a megszentelteket” – írja egy másik.
Húzd alá a tökéletes szót! Vedd csak észre, hogy nem azt írja, jobbá tette. Nem azt, hogy alakulnak. Nem azt, hogy javuló tendenciát mutatnak. Isten nem javítgat, Isten tökéletessé tesz. Nem jobbá, hanem teljessé tesz. Vajon a tökéletes ember miben szenved hiányt?
Persze tudom, hogy bizonyos értelemben még tökéletlenek vagyunk. Még mindig hibázunk. Még mindig elbukunk. Még mindig pontosan azt tesszük, amit nem szeretnénk. Ez a részünk jelenleg is megszentelődés alatt áll.
De ami az Isten előtti helyzetünket illeti, tökéletesek vagyunk. Amikor ránk tekint, mindannyiunkra, olyasvalakit lát, aki tökéletessé lett azáltal, aki tökéletes – Jézus Krisztus által. „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.”
Ma reggel is felöltöttem a ruháimat, hogy elfedezzem azokat a tökéletlenségeket, melyeket nem szívesen mutogatok mások előtt. Amikor tetőtől talpig felöltözve szemlélsz engem, nem láthatod rajtam a májfoltokat, a hegeket vagy a dudorokat. Mindezek rejtve maradnak előtted.
Amikor úgy döntünk, hogy bemerítkezünk Krisztusba, ezzel is letéve voksunkat az új élet mellett, ugyanilyen takarásba kerülünk. Palástjának vakító ragyogása elfedezi hibáinkat és bűneinket. „Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.” Nagyon kérlek, értsd meg, mennyire fontos az, amit ez a vers sugall! Amikor Isten ránk tekint, Krisztust is látja. Tökélyt lát! De nem egy cselekedeteinkkel kivívott tökélyt, hanem olyat, amelyért Ő fizette ki az árat.
Gondolkozz csak el egy pillanatra ezeken a szavakon:
„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”
Olvassuk csak el újra ezeket a szavakat egy másik megfogalmazásban:
„Mert Isten Krisztust, aki személyesen nem ismerte a bűnt, tulajdonképpen bűnné tette értünk, hogy Krisztusban mi megjavulhassunk Isten jósága által.”
Figyeljük csak meg az utolsó három szót: „Isten jósága által”! Isten jósága a te jóságod. Te magad vagy a teljes tökély. Kifogástalan vagy. Nincs benned hiba vagy fogyatkozás. Makulátlan vagy. Páratlan. Hibátlan. Egyedülálló. Szeplőtelen. Maga a meg nem érdemelt, s mégis fenntartás nélküli tökély.
Így aztán nem meglepő, hogy a mennyben kitör a tapsvihar, amikor felébredsz. Hiszen egy műalkotás mozdult meg.
„Sss – susogják a csillagok – nézd csak, mekkora csoda ez a gyermek!”
„Nahát! – mondogatják tágra nyílt szemekkel az angyalok – micsoda zsenit teremtett az Isten!”
Úgyhogy amíg te nyögdécselsz, az örökkévalóság tátott szájjal csodálkozik. Te megbotlasz, az angyalok pedig lenyűgözve figyelnek. Amit te a tükörbe nézve reggeli katasztrófaként élsz meg, valójában egy reggeli csoda. Szentség fürdőköpenyben.
Menj csak, és öltözz fel! Menj csak, húzd fel a gyűrűidet, borotválkozz és fésülködj meg, majd gondosan takard el a májfoltokat! Tedd meg önmagadért! Tedd meg az imázsodért! Tedd meg, hogy megtarthasd a munkahelyed! Tedd meg azokért, akiknek nap mint nap ott kell ülniük melletted! De ne az Istenért tedd!
Ő már amúgy is látott téged olyannak, amilyen valójában vagy. És az ő könyve szerint te tökéletes vagy.

Max Lucado

"Ami könnyen az ölünkbe pottyan, az gyakran csak rothadt alma."

ismeretlen

Vállald a mindennapok küzdelmét!

Alázat

A gőg kibuktatta Sault a királyságból, 

Nabukodonozort az emberek társaságából,

Hámánt a fejedelmi udvarból, 

Ádámot a paradicsomból, 

és Lucifert a mennyországból. 

(Spurgeon)

Légy alázatos!

A változás

"Az emberek zöme azt szeretné, 

ha az élete folymatos javuláson menne keresztül, 

ugyanakkor mégis nagyra értékelik a békességet és a stabilitást.

Gyakran megfeledkezünk arról, 

hogy nem lehet egyszerre fejlődni, 

és megmaradni ugyanolyannak. 

A fejlődés változást jelent, 

a változáshoz pedig meg kell kérdőjelezni a fennálló helyzetet."

John C. Maxwell

A tapasztalat

 

"Körültekintőnek kell lennünk, hogy egy-egy tapasztalatból 

minden benne levő bölcsességet leszűrjünk 

-nehogy úgy járjunk, mint a macska, 

amelyik ráült a forró kályhafedélre. 

Ugyan soha többé nem fog forró kályhafedélre ülni, 

és ez rendjén is van: 

de többé hidegre sem mer majd telepedni."

Mark Twain

Samuel Barber: Agnus Dei

A lelkiismeret

A lelkiismeret - így mondta valaki - olyan, mint egy napóra. 

A napóra csak világosságban működik. 

Éjfélkor, ködben nem használható. 

Emellett megfelelő forrásból származó fényt igényli. 

Holdfényben rossz időpontot mutat. 

A lelkiismeret csak akkor működik helyesen, 

ha a Szentlélek által megvilágított Ige ragyog rá. 

(John White)

Segítő kéz

"Egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, 

amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet." 

(Don Bosco)

A legnagyobb szükségünk

"Ha a tudás lenne a legnagyobb szükségletünk,

akkor Isten egy univerzális lángészt küldött volna nekünk.

Ha a technológia lenne a legnagyobb szükségletünk,

akkor Isten egy műszaki zsenit küldött volna nekünk.

Ha a pénz lenne a legnagyobb szükségletünk,

akkor Isten egy közgazdászt küldött volna nekünk.

Ha a szórakozás lenne a legnagyobb szükségletünk,

akkor Isten egy ebben jártas szakembert küldött volna nekünk.

De mivel a bűnbocsánat a legnagyobb szükségletünk,

ezért Ő Szabadítót küldött nekünk."

(ismeretlen szerző)

Dávid Grippenei

“Megverte Dávid, Cóbá királyát is Hamátnál, aki az Eufrátesz-folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük.” 1Krón 18, 3-4Dávid nyakába hatalmas pert varrhattak volna a környezet védők. 900 állat megcsonkítása azért nem egy hétköznapi dolog, amellett hogy kegyetlen még teljességgel értelmetlennek is tűnik. Lehet-e vajon épülni egy ilyen nem éppen kedves történetből…
Abban a korban a lovak által húzott harci kocsi, a csúcstechnikát képviselte. S bármilyen banálisnak is tűnik, de komoly és drága pénzen kiképzett szakemberek kellettek a harci kocsi kezeléséhez. Kocsi hajtók, íjászok, lándzsások, lovászok, állatorvosok és még sorolhatnánk.
Nyilván sok mindenkibe felmerül a kérdés, hogy miért nem használták fel Dávidék az értékes hadi zsákmányt. Egyszerű a válasz. Ha kertedben leszállna egy Grippen, akkor az nem azt jelenti, hogy minden szakképzés nélkül te azzal röpködni is tudsz. Hosszú hónapok kellenek a kiképzésre. Bármennyire vagány, de a legnagyobb esély arra van, hogy meghalsz abban a repülőgépben, képzettség nélkül. Az egyszerű válasz pedig nem más, mint Dávidnak nem voltak kiképzett emberei. Nem tudta kezelni a technikát, ezért egy kemény lépéssel megvált az értékes, de egyébként hasznavehetetlen hadi zsákmánytól! Ha megpróbálta volna használni, könnyen lehet, hogy a nagy zavarban a jobb eszközök ellenére kudarcot vallott volna. A keresztyénség vajon van ennyire bátor? Számtalan esetben minden vívmányt, hatásosnak látszó eszközt bedobunk az ügyünk érdekében. Anélkül, hogy mérlegelnénk az eszközöket. Nyíltságra és bátorságra van ahhoz szükség, hogy belássuk milyen, eszközök alkalmasak a cél elérésére. Lehet, hogy valami bármilyen kecsegtető is, a használatával egyszerűen dokumentálhatjuk a kudarcot.
Nekünk van-e bátorságunk mérlegelni az eszközeinket, és átvágni az „inát” azoknak, amelyek bármilyen csábítóak is, de veszélyesek lehetnek ránk. Sajnos, hogy nincs bátorsága a keresztyénségnek sok esetben. Bizony, maga szemében hasznosnak, sőt áldásosnak tűnő dolgokat használ fel, amit az ellenségtől átvesznek és? És porul járnak, vesztenek, zsákutcába kerülnek.. Nem szabad sajnálni, amit az elenségtől vesznek át, egyáltalán nem is kellene átvenni semmit sem.  

Érdemes-e imádkozni?

Ábrahám imádkozott----és Lót megszabadult .Móz.I. 18

Izsák imádkozott---------és kélt népnek atyja lett. Móz. I. 25

Jákób imádkozott--------és bátyja megengesztelődött. Móz.I. 32

József imádkozott--------és Egyiptom második embere lett. Móz. I. 41

Mózes imádkozott-------és a nép győzött. Móz.II. 18

Józsué imádkozott-------és az éjszaka is világos, lett .Józs. 10

Izrael népe imádkozott—és Isten vezért támasztott.Bir.2

Sámuel imádkozott-------és a Filiszteusok megzavarodtak .Sám. I. 7

Dávid imádkozott --------és Absolon elnyerte méltó bűntetését.Sám.II.18 

Illés imádkozott -----------és 42 hónapig nem esett az eső. Kir. I. 17

Illás ismét imádkozott.---és újra esett az eső. Kir. I. 18 .

Illés imádkozott .---------és Isten győzelmet adott a Baál – próféták felett.,Kir. I. 18

Elizeus imádkozott------ és mennyei seregek vették körül .Kir. II. 6

Ezékiás imádkozott.-----és az ellenség holtan maradt a csatatéren. Kir .II. 19

Asa imádkozott,----------és a milliós hadsereg megfutamodott. Krón .II. 14

Jósáfát imádkozott.------ és Isten megrettentette az embereket. Krón II. 20

Ezsdrás imádkozott,------és a nép felismerte bűneit.Ezsd.10

Nehémiás imádkozott,---és engedélyt kapott Jeruzsálem újjáépítésére.Neh.2 

Jód imádkozott,-----------és Isten újra gazdagon megáldotta őt.Jób.42

Aszáf imádkozott,--------és megértette a gonoszok végét.Zsolt.73

Dániel imádkozott,-------és Isten kijelentette neki népe jövőjét.Dán.9

Jónás imádkozott,---------és szerencsésen partot ért .Jón. 2

Ezékiás imádkozott ,------és Isten 15 évvel meghosszabbította az életét.És.38

Zakariás imádkozott ,-----és fia született, aki a Messiás útegyengetője lett. Lk. 1

Jézus imádkozott,----------és azután kiválasztotta 12 tanítványát .Lk. 6

Jézus imádkozott,-------és ezrek jóllaktak. Mt. 14

Jézus imádkozott,-------és Lázár feltámadt. Jn. 11

Jézus imádkozott,-------„Atyám, legyen meg a te akaratod „.Mt.26

Bartimeus imádkozott,--és szemei megyniltak. Lk. 18

A kananeus asszony -----és leánya meggyógyult. Mt. 15

A bélpoklos----------------és megtisztult.Mt.8

A tanítványok imádkoztak,és vártak a Sz. – Sz. kitöltetésére.Apcs.1

Péter imádkozott,---------és a béna ember meggyógyult. Apcs.3

István imádkozott,--------és látta a megnyílt eget .Apcs.7

Anániás imádkozott,------és Pál szemei megynyíltak .Apcs. 9 

A gyülekezet imádkozott, és Péter kiszabadult a tömlöcből. Apcs. 12

Pál és Silás imádkoztak ,--és a börtönőr családjával hitre jutott. Apcs. 16

Az utolsó imádság,--------„ Ámen, jövel Uram jézus „ Jn. Jel. 22.

Csendes óra

"Ha az Úrért végzett munkád elveszi csendes órádat, 

akkor egész nyugodt lelkiismerettel elhagyhatod munkád egy részét." 

(Spurgeon)

Segíthetek?

Az öreg Ford-kocsi motorjával hiába küszködő fiatalember felegyenesedett, hogy szemügyre vegye az ajánlkozót. A legújabb kiadású, ragyogó Fordból jól ápolt, elegáns férfi kászálódott ki. A bajba jutott bizalmatlanul szemlélte. "Jobban szeretem magam csinálni" - mondta nem valami barátságosan. A jól öltözött férfi nem sértődött meg, barátságos érdeklődéssel figyelte a másikat, aki néhány perc múlva mégis hozzá fordult:
"Próbálja meg!"
Az idegen lehúzta kesztyűjét, kibújt a zakójából, felgyűrte ingujját...
igazán tapasztalt ember benyomását keltette, ahogy a motorhoz nyúlt. Csak néhány perc, egy-két mozdulat, előhúzta az öreg kocsikhoz még használatos kurblit, és pár tekerés után a motor be­indult.
A meglepett és hálás fiatalembernek szerényen magyarázta: "Henry Ford vagyok, annak idején magam terveztem ezt a típust."
Gondolod, hogy Isten nem ért ahhoz, miképpen hozzon rendbe minket?

forrás:internet 

Csináld, csináld, jól csináld!

"Ha egy embernek utcaseprő a munkája, 

akkor úgy seperjen utakat, 

ahogy Michelangelo festett, 

ahogy Beethoven komponált, 

vagy ahogy Shakespeare írt verseket. 

Olyan jól seperje az utakat, 

hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja, 

ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, 

aki jól végezte a munkáját."

Martin Luther King

"A munka nem egyéb, mint titokzatos résztvétel a világteremtésben, 

parányi továbbfolytatása annak, amit a Teremtő kezdett. 

Tehát a munka jutalom, kiváltság és jaj annak, aki nem él vele. 

A gyermek játszik, a felnőtt dolgozik, 

a munkában találjuk meg önállóságunkat, 

értékünket, sőt szabadságunkat."

Ravasz László

"A szolga munkája az istállóban 

és az édesanya munkája 

a gyermeke bölcsője mellett 

szintén istentisztelet."

Luther Márton

Fogódzkodj!

„Én vagyok az Út” – mondja Jézus.

Kevesen vannak, akik ezt az utat megtalálják, nagyon kevesen. Ezen nem kell sírni, tűnődni sem érdemes rajta, Isten tanácsvégzésében gyökerezik ennek az oka, itt csak egyet lehet tenni: hálát adni ezerszer, százezerszer Istennek, hogy nekünk megmutatta ezt az utat, erre minket ráállított, s minden tehetetlenségünk mellett is segít, hogy egy-két lépéssel előbbre menjünk rajta.

 

Nem érdek, életnél és halálnál is nagyobb, hogy ezen az úton megmaradjunk, és előbbre menjünk. 

Jaj lenne minekünk, ha a magunk erejéből kellene ezzel a feladattal megbirkózni. De segít a „fogódzás” törvénye:  

bele kell fogódznunk Krisztusba, és bele kell fogódzni egymásba.

Krisztusba azért, mert hiába megy előttünk, ha nem visz magával, 

vinni pedig csak úgy tud, ha köntösének bár egy foszlányát is érinti a hitünk keze. Mikor nem érintjük, már elmaradtunk.

Egymásba azért, mert nem tudunk mindnyájan, 

mindig egyforma erővel Krisztusba fogódzni, tehát tartanunk kell egymást.

Egyszer te engem, másszor én téged. 

A gyülekezet minden egyes tagot s minden egyes tag az egész gyülekezetet. Fogódzunk össze, nehéz útszakasz vár erre a nemzedékre. 

Meredek úton, halálos veszélyek között, élet és halál hegygerincén kell áthaladnunk. Hányan elhullnak, kidőlnek, visszatérnek, ellenünk lázadnak. De az összefogózó hívek haladnak tovább, egyre feljebb. 

Egy-egy pihenőnél megállnak, kifújják a fáradságot, s éneklik a megérkezés és a tető dalát:

Jézus, menj elől,

Fővezéremül

És én nyomdokodba lépve,

Arra tartok, merre mégy Te.

Ó, fogd kezem

Míg megérkezem.

Utam nem nehéz,

Hogyha tart a kéz,

És ha lábam néha vérzik,

Megsimítod s már nem érzik.

Tárd ki szent kapud:

Véget ér itt az út!

/Zinzendorf/

Ravasz László 1939.

"Az imádság nem a harc kezdete, az a harc maga."

Robert Logen

Pontosság

Talán rohannom kéne, hogy elérjem a villamost.
Nem tudom, mennyi az idő.
Megkérdezem a futót: 7 óra 52 perc 43,57 másodperc van.
Megkérdezem a munkába igyekvőt: 7 óra 52 perc van.
Megkérdezem a munkából hazafelé tartót: 7 óra van.
Megkérdezem a kismamát: délelőtt van.
Megkérdezem a nagymamát: nappal van.
Megkérdezem az aggastyánt: ősz van.
Megkérdezem a haldoklót: késő van.
Boros Dávid

A tolókocsis gyülekezet

A tolókocsis gyülekezetben nincs építő feladata a presbitériumnak, ezért a presbitérium is tekintélyét veszti és elértéktelenedik. Így indul be a Presbitérium és a gyülekezet lélektani ördögkereke. Mivel a Presbitérium elvesztette tekintélyét, a presbiteri szolgálat sem számít kiváltságos megtiszteltetésnek, ezért egyre nehezebb jó presbitereket találni. Mivel egyre gyengébb, érdektelenebb és értéktelenebb személyek vállalják el a presbiteri tisztséget, ezért egyre nehezebb őket presbiteri munkával megbízni, és mivel a presbiteri tisztségviselők az érdektelenekből kerülnek ki, egy idő múlva a presbiterek nem lesznek példamutató emberek, sőt a templomot is igen ritkán fogják látogatni. Mivel még a presbiterek sem mutatnak jó példát, a hívek még inkább elmaradnak a templomból. Mivel a templomlátogatás még inkább csökken, még kevésbé lehet jó presbitereket találni, és mivel nincsenek jó munkatársak sem, a lelkipásztor kedve is csökken, a templom ürül, az igehirdetés is egyre fásultabb lesz. Mivel az igehirdetés vonzóereje csökken, a templom még inkább ürül, az ördögkerék megy tovább lefelé és megszületik a lelkipásztor lelkében a jól ismert rezignált mondat, a Sátán csapdája, a lelki haldoklás örök önigazolása:”Így nem lehet”. A közöny, a fásultság, a lemondás, néha a kényelem száradó avarába beletemetik Jézus ígéretét: „Minden lehetséges a hívőnek.”

 /Márk 9:23/ 

Dr. Csiha Kálmán

Angyalkerék

Az élő gyülekezetnek angyalkereke van. Mivel jól képzett és megszervezett presbitériuma és segítőgárdája van, a presbiteri gyülekezeti szolgálat révén a gyülekezet termelői gyülekezet lesz, amely nem csak hallgatja, hanem tovább is viszi az Igét, az Evangélium kisugárzik a templomból, és széles sávon eléri a híveket. Mivel az Ige a gyülekezetbe áradó üzenet lesz, többen fognak jönni a templomba. Mivel az igehallgatók száma nő, a lelkipásztor lelkesebben prédikál, még többen fognak jönni. Mivel a gyülekezet élete felfelé ível, kiváltság és megtiszteltetés lesz presbiternek lenni. Mivel megbecsült lesz a presbiteri tisztség, és  azt megtiszteltetésnek veszik, egyre jobb presbitereket lehet találni, mivel a jó presbiterek jó munkát végeznek, még intenzívebb lesz a gyülekezeti élet, és így megy tovább az angyalkerék felfelé.

Dr. Csiha Kálmán

Az ötödik evangélium

"Az ötödik evangélium az első négy megélése."

Csűri Lajos

A szőlőtőke és a karó

 Ha egy szőlőst közelebbről megnézünk, rögtön észrevesszük, hogy ott nem csak termő tőkék vannak, hanem a karók vagy a huzalokkal összekötött betonoszlopok sokasága is. Ezek az oszlopok és karók nem teremnek, ezekből soha nem lesz édes szőlőfürt, de ezeknek mégis nélkülözhetetlen feladatuk van: ők tartják a szőlővesszőket, hogy azok teremni tudjanak. A gazda ezekhez a karókhoz vagy huzalokhoz erősíti a vesszőket. Ha nem tenné ezt, akkor a termés a földre omolna, a sárba verné az eső, és a drága szemek idő előtt elrothadnának. Az anyaszentegyház termő szőlővesszői a gyülekezetek. Az egyházszervezet csak a karó. Szerepe az, hogy a gyülekezeteket tartsa, védje, segítse a jó termés meghozatalában. Zsinatpresbiteri egyházunkban ezért vannak a paritás elvén felépülő zsinat által hozott törvények.

A jó egyházszervezet a presbitériumoktól elkezdve az egyházkerületi közgyűlésig és a zsinat működéséig nem önmagáért, hanem a gyülekezetekért van. Jajj annak a szőlősnek, ahol a szőlőtőkék karóvá lesznek, és ahol a karók azt hiszik magukról, hogy ők hozzák a termést. Az az egyházszervezet, amely nem szolgálni, segíteni kívánja a gyülekezeteket, hanem csak felsőbb egyházpolitikával foglalkozik, és szolgálat helyett uralkodni kíván, méltatlan hivatalához és kicserélendő. De kicserélendő az a gyülekezeti vezetés is, amelyik a függetlenkedőt játssza, és nem tartja be a közösen hozott egyházi törvényeket, megrontva ezzel nem csak a saját életét, hanem az egész egyház belső rendjét is. A gyülekezet élete és adminisztrációja vonatkozásában is ez a helyzet.

Dr. Csiha Kálmán

A presbiterségről

A presbiter olyan keresztyén ember, aki elhívást kapott Istentől a gyülekezetben való szolgálatra: akinek elhívását a gyülekezet felismerte, és akit ebbe a szolgálatba az egyház törvényes rendje szerint beiktatott. Ha ugyanis valakit Isten elhív bármilyen szolgálatra, az nem csupán kettejükre tartozik. Az elhívást a gyülekezetnek fel kell ismernie. Ez fejeződik ki a megválasztásban és a beiktatásban. Az ilyen szolgálatba állított presbiter hite és kegyességi élete alapján véve nem más, mint a többi egyháztagé.  A különbség abban a feszültségben van, amit a presbiteri szolgálat felelős hordozása jelent. Arról a követelményről van itt szó, mely szerint a presbiternek mindenben példaképpen kell állnia a gyülekezet előtt. /1. Tim. 4:12/ Minden presbiter el kellene, hogy tudja mondani a többieknek: csináljátok azt, amit én. Így válik Krisztus követésünk valósággá és gyakorlatilag is hasznossá a gyülekezet életében.

Dr. Pásztor János

Az értelem kősziklája

Mint ahogyan akadályt jelentenek a sziklák utak építésénél, vagy az utakon való járásnál, úgy jelent akadályt a keskeny úton járásnál is az értelem. Igen sok ember azért halad nagyon lassan előre a keresztyén életúton, mert mindig ésszel akar hinni. Olyan fordított dolog ez, mintha az ember a szemével akarna hallani és a fülével akarna látni. Az értelem arra való, hogy a földi világban tájékozódni tudjunk, hogy képesek legyünk felfogni a felfogható dolgokat. Az értelem azonban az örökkévaló dolgoknál, Isten titkainak vizsgálatánál éppen úgy cserbenhagyja az embert, mint a gyermeket az a látszat, hogy a hegy egészen az égig ér… de amikor felér a hegy csúcsára, azt látja, hogy éppen olyan messze van tőle az ég, mint amikor a hegy lábánál volt.

Dr. Ecsedi Aladár

Amit a gyermekektől tanulhatunk

Az operáló orvosnak van hatalma arra, 

hogy késével vágja a testet, 

hogy műtéteket hajtson végre, 

de semmi hatalma sincs arra, 

hogy a gondolatokat, a szív titkait és érzéseit vághassa. 

Azért mondta Jézus, hogy vannak dolgok, 

amiket a bölcsek nem tudnak megérteni, 

viszont egy gyermek is boldogan örvendez annak. 

Nikodémus nem értette a meg ésszel az újjászületés titkát, 

azért kérdezte Jézust: "Mimódon születhetik újjá az ember, ha vén?"

Tamás a szemeivel akart hinni, azaz csak azt akarta hinni, amit lát. 

Azért mondta neki jézus: "Boldogok, akik nem látnak és hisznek.  

„Hálákat adok neked Atyám, mennynek és földnek Ura, 

hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, 

és a kisdedeknek megjelentetted. 

Igen, Atyám, mert így volt kedves teelőtted. 

(Máté 11:25-26)

Dr. Ecsedi Aladár

Akár a csók

“A parancsolat olyan, mint a csók. 

Ráveheted magad, hogy megcsókolj valakit, de attól még nem fogod szeretni. 

Ha viszont szereted, akkor nem kell rávenned magad a csókra.”

forrás: reformatica.com

Isten megteheti

Ha az Úr bűnösöket akar megmenteni, akkor nem kérdezi, vajon akarnak-e megmentettni, hanem mint egy hatalmas szél, minden akadályt elseper az isteni befolyás. Az ellenálló szív meghajol a kegyelem erőteljes szélvihara előtt, és a bűnösöket, akik nem akarnak meghajolni, az Úr hajlítja meg. 

Egyet tudok: senki sincs ma reggel olyan gonosz, hogy - ha az Úr nem akarná-, ne lehetne rávenni, hogy az Isten irgalmát keresse. Legyen bármilyen hitetlen is. Bármilyen szilárdan gyökerezik is az evangélium elleni előítéletében, Jahvénak csak akarni kell, és megtörténik. Sötét szívedbe, mely soha nem látott fénysugarat, beáramlana a világosság. Ha csak ezt mondja: "legyen világosság!", akkor ott világosság lesz. Megteheted, hogy összeszorítod az öklödet, és kinyitod a szádat Jahve ellen. Mégis - Ő a te mestered, aki elpusztíthat, ha folytatos gonoszságodat, de a te mestered, a ma is megmenthet, aki átalakíthatja a szívedet, és megváltoztathatja akaratodat, ahogyan a patakok folyását is megfordítja. 

Spurgeon: Ahogyan senki nem ismeri Őt

Az újjászületés

Az újjászületés beoltatás. 

Mint ahogy a vad olajfa csak akkor teremhet jó gyümölcsöt, 

ha beoltatik, úgy a testi ember csak akkor lehet Isten megváltott gyermeke, Isten fia, 

ha beoltatik hit által Jézus Krisztusba. 

Ez pedig nem történhetik úgy, 

hogy a mennyei szemet hozzákötjük a vad alanyhoz, 

hanem sebet kell ejteni a vad fán, 

s abba a sebbe kell helyezni egy másik sebet, 

a nemes fáról vágott oltószemet. 

Amilyen nagy, olyan egyszerű is, 

nem kell hozzá semmi más, 

csak annyi, hogy a bűnös ember elfogadja azt a kegyelmet, 

mely Jézusban megjelent, melyet Isten ingyen ad nekünk.

Dr. Ecsedi Aladár 1948.

A megtérés

A megtérés megfordulás egy úton, az életúton, hátatfordítás a réginek. 

Nem fizikai értelemben kell ezt venni.

Saul sem fordult vissza a damaszkuszi úton, amikor megtért,

 és nem oda ment vissza, ahonnét elindult, hanem bement Damaszkuszba. 

Csak az a külömbség, hogy másként érkezett oda, mint ahogyan elindult. 

Nem az a Saul érkezett oda, aki elindult. 

Útközben egy nagy kicserélődés történt vele, 

útközben belenyúlt Krisztus az életébe, 

és végbevitte benne a megtérés és újjászületés csodáját.

Dr. Ecsedi Aladár 1948.

A megváltó kezes

Olvasandó: I. Móz. 43:1-10

Az Egyiptomból hozott gabonazsákok a legszigorúbb beosztás mellett is egymás után kiürültek. A családfőnek rá kellett döbbennie, hogy lassan nem lesz mit enniük. Újból le kell menni Egyiptomba. Egyébként is Simeont ott tartják fogságban és csak Benjámin jelenlétében váltható ki. De Jákób úgy tesz, mintha nem tudna a kormányzó feltételéről. Hallani sem akar róla. Szereti legkisebb fiát és félti, hogy elveszíti. A József után támadt űr miatt még mindig fájdalmak kínozzák lelkében és csontjaiban. Legkisebb fiának elbocsátása önmagában is elviselhetetlen érzés, ugyanakkor újból feltépi a múlt amúgy is vérző sebeit.

Nem! Benjámin nem mehet el! Benjámin nem veszhet el! Benjámint nem kockáztatom, Benjáminnak élnie kell!!! És Benjámint mégis elbocsátja. Júda ugyanis odaáll az apja elé, és így szól: „ Bocsásd el azt a fiút énvelem… Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elédbe nem állítom őt, mindéltig bűnös legyek előtted.” Ez a kezesség meggyőzi Jákóbot és elengedi féltett fiát.

Júda hangja mögül Jézus lelke szólalt meg. 

Ő volt az, aki egykor odaállt a mennyei trónus elé és buzgó szerelmében így szólt Atyjához, Istenéhez: 

„ Atyám! A bűn és lázadás miatt az örök haragba, kárhozatba bezárt emberi nemzetért, a Benjámin nemzettségéért odaszentelem magam. Lemegyek velük Egyiptomba, a nagypénteki pokoli sötétségbe, a harag palotájába, rajtuk levő haragod súlya alá, és én leszek kezes érettük. Átszegzett kezemből kapod vissza őket, feltámadásommal megelevenítem őket és mennybemenetelemmel vissza- és felhozom őket hozzád. Elődbe állítom őket szeplőtelen szépségben, egy sem fog elveszni közülük.”

Az Atya így szólt: „Menj, szerelmes Fiam, benned gyönyörködöm!”

ifj. Zimányi József 

Jézus látható egyházat szeretne.

A munkácsi vár

"Ti vagytok a világ világossága,  

nem rejthető el a hegyen épült város." 

(Máté 5;14) 

Mi késztette arra, hogy meghaljon?

Ma is eskettem egy kedves ifjú párt. Vajon ők hogy élték meg az esküvőt? Remélem, nem így. :)

Én Pitypang Piroska ez e nevem, jólvan?, esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes szentháromság háromig még én is el tudok számolni, egy örök Isten, hogy Kovács Jánost hm, kovácsné legyek, vagy Kovács-Pitypang, vagy simán Kovács??, akinek most Isten színe előtt jujj kezén vagyok jó erős hapsi, mi?, megfogtam magamnak szeretem. A drágaszág, az enyém, csak az enyém Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint feleségül Yes, Finish!. Hozzá hű leszek ha nem kellek másnak, és ünneknapokon, vele megelégszem ha jó fizetése lesz, vele tűrök ha megéri, vele szenvedek munka és ünnepnapok kivételével mindig, és őt sem egészségében, sem betegségében impotencia kivételével, sem boldog sem boldogtalan állapotában kis naiv janikám, holtomig, vagy holtáig ha megcsalsz kinyírlak, hitetlenül el nem hagyom hitetlenül nem is, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek csak előbb írjuk meg azt a vagyonszerződést, Isten engem úgy segítsen ajánlom is neki!

ujragondolo.blog.hu-ról :) 

Én gyermekem!

Gyermekem, aki a Földön vagy,
Szenteld meg az Én nevem,

Munkálkodj Országom kiteljesedésén,

Tedd azt, ami az Én akaratom,

hogy olyan legyen a Föld, mint a Menny.

Mindennapi kenyeredet megadom Én,

És megbocsátom vétkeidet,

ha te is megbocsájtasz az ellened vétkezőknek.

Nem viszlek kísértésbe, megszabadítalak a gonosztól,

Mert Enyém az Ország, a hatalom

és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Komlósi Rif Szilvia: Tisztíts meg!

Szent tüzeddel égesd el...!

Segítő moraj

Erősítsétek a lankadt kezeket, 

tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!
Mondjátok a remegő szívűeknek: 

Legyetek erősek, ne féljetek! 

(Ézs 35,3-4)

 

Anna előrejött szólót énekelni. 

Egy új tag a gyülekezetben, és első
ízben vett részt az istentiszteleten, mint szólista. Amint egy ismerős
énekbe kezdett, félelem ült ki az arcára. 

A hangja erőtlen és gyenge
volt. Hangszeres kíséret nélkül énekelt, így egyedül küszködött.
Hirtelen a gyülekezetben valaki halkan dúdolni kezdte a dallamot.
Rövidesen mások is csatlakoztak. Hamarosan egy négyszólamú zümmögő
harmónia kísérte Annát. A segítség az egész teremből érkezett. Anna
megbátorodott, és az éneket gyönyörű, erős hangon fejezte be.
A gyülekezetünk rögtönzött zenei segítsége Anna részére Áron és Húr
történetére emlékeztet, akik kigondolták, hogyan segíthetnek Mózesnek.
Amikor kimerült a fontos feladatban, segítségük nagyon sokat jelentett számára.
Mindannyian elfáradhatunk Istent szolgálatában. Nyomaszthat a félelem,
és úgy érezhetjük, hogy inkább feladjuk. 

Valaki segítsége nagyon sokat számíthat.

Marion Speicher Brown