"Az ébredések úgy kezdődtek,
hogy a hívőknek egyszer csak fájni kezdett az emberek elveszett állapota,
hallani kezdték a néma tömegek segélykiáltását,
és semmilyen áldozattól vissza nem riadva indultak a lélekhalászatra.
A ma élő hívő nép -sokszor úgy tűnik-
evésre, ivásra és játékra rendezkedett be (lelki értelembe) és nem lélekmentésre.
Vajon alkalmasak közösségeink arra,
hogy frissen megtért embereket befogadjanak,nevelgessenek, tápláljanak?
Az újonnan megtértek, ha közzénk jönnek,
örvendező közösségeket találnak, vagy "savanyú észhívőket"?
Vannak-e ismét lelki értelemben
-edények, fazekak, hordók az érkező zápor fogadására?
Vagy elteltek, önteltek, beteltek, elfoglaltak, önigazak vagyunk?
Várjuk a záport?"
Sipos Ete Álmos
