Te is így gondolod?

Makovecz Imre, néhány hónapja elhalálozott építész fogalmazta meg a következőket: „Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is belőle vagyok. Meg maga is, ahogy a kutya, a hernyó, a lepke, a felhő meg minden létező. Mindig fölfele mutogatunk, amikor a Jóistenről beszélünk, ami mókás, mert közben Ausztráliában is fölfele mutogatnak, ami ugye épp az ellenkező irány. Pedig ha Istenről beszélünk, körbe kellene mutatni. Ott van mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”

Te is így gondolod?
/Napiigeésgondolat/

Királyod jő, fogadd!

 "Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!  Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban." 24. zsoltár

„Isten ugyanazon az úton érkezik, amelyiken a zarándokok. Felmegy a lépcsőkön, és keresi az ajtót. Az emberi úton érkezik. Nem „különutas”, nem hátulról jön, hanem szemtől szembe, az emberi úton. Ezért csodálkozhatunk rá minden alkalommal, amikor halljuk: az Isten emberré lett, az Ige testté lett és közöttünk lakozott, és láttuk az Ő dicsőségét. Ő ezt a bolondságnak és botránkoztatónak számító utat választja, a szűztől születést, a Szentlélektől fogantatást. Bolondság, értelmetlenség, botrány. …Ő emberi úton jön, szemtől szemben áll, aki kérdezi: Kellek-e nektek? Ha igen, akkor nyissatok ajtót!”

Dr. Bölcskei Gusztáv

Követés addig, amíg...

"Mint ahogyan a pusztában vándorló Izrael csak akkor ment tovább Kánaán földje felé, ha maga előtt látta nappal a felhőoszlopot, éjjel a tűzoszlopot, ha pedig nem látta, akkor megállott és letáborozott, úgy kell lenni Isten népének, a Jézus lábnyomait követő embernek.

Csak akkor szabad menni, ha látja maga előtt Jézust

és csak addig szabad menni, amíg látja."

Ecsedi Aladár

Havasi Balázs: Ébredések

Megtérésre való idő

Megtérésre való időt
Isten kinek-kinek megád.
Ninvének negyven napot,
Sodomának egy éjszakát.
De nem lehet megtérni már,
Ha egyszer az idő lejár.

Megtérésre hív az ige,
Hallása nem elég,
Istennek van rá ideje,
De neked van-e még?!

Füle Lajos

Advent: Mindenki megérkezik?

Az ember adventjében Istenre vár, aki eljön.

Isten az Ő adventjében, mely örök, az emberre vár.

(Kérdés, mindenki megérkezik hozzá?)

Mácz I.

Advent: Aki vár...

"Aki vár, mozdulatlanságában is úton van,

megy valami/valaki felé. 

Amit/akit vár, közeledik,

érkezése minden pillanatban megtörténhet."

Mácz István

Advent Hogyan várjuk?

Hogyan várjuk?

Legalább várjuk Őt úgy,

mint szülő gyermekét, 

gyermek az apját, anyját,

szerelmes szerelmesét?

Úgy várjuk-e legalább,

mint a véges a Végtelent,

halandó a Halhatatlant,

kérdések a Feleletet,

részek az Egészet,

esendő a Teljességet,

beteg az Orvost,

vétkes az Irgalmat,

boldogtalan a Boldogságot,

EMBER AZ ISTENT?!

Úgy tűnhet, mindez túlzás. Lehet… De lehetséges is. Lehetséges, ha van bennünk csend. Alázat. Éberség. Feltétlen hit. Öröm. Remény. Ima. ( Tudom én, itt és ma élek: nagy a lárma, a zaj, a reklámok áradata, a főtéren felállított pavilonok vásári zajlásában alig találni meg a Betlehemet. Mégis…)

Advent van. Gondoljunk rá:

várakozásunk csepp a Mindenség várakozásának óceánjában.