Advent Hogyan várjuk?

Hogyan várjuk?

Legalább várjuk Őt úgy,

mint szülő gyermekét, 

gyermek az apját, anyját,

szerelmes szerelmesét?

Úgy várjuk-e legalább,

mint a véges a Végtelent,

halandó a Halhatatlant,

kérdések a Feleletet,

részek az Egészet,

esendő a Teljességet,

beteg az Orvost,

vétkes az Irgalmat,

boldogtalan a Boldogságot,

EMBER AZ ISTENT?!

Úgy tűnhet, mindez túlzás. Lehet… De lehetséges is. Lehetséges, ha van bennünk csend. Alázat. Éberség. Feltétlen hit. Öröm. Remény. Ima. ( Tudom én, itt és ma élek: nagy a lárma, a zaj, a reklámok áradata, a főtéren felállított pavilonok vásári zajlásában alig találni meg a Betlehemet. Mégis…)

Advent van. Gondoljunk rá:

várakozásunk csepp a Mindenség várakozásának óceánjában.