Hogyan várjuk?
Legalább várjuk Őt úgy,
mint szülő gyermekét,
gyermek az apját, anyját,
szerelmes szerelmesét?
Úgy várjuk-e legalább,
mint a véges a Végtelent,
halandó a Halhatatlant,
kérdések a Feleletet,
részek az Egészet,
esendő a Teljességet,
beteg az Orvost,
vétkes az Irgalmat,
boldogtalan a Boldogságot,
EMBER AZ ISTENT?!
Úgy tűnhet, mindez túlzás. Lehet… De lehetséges is. Lehetséges, ha van bennünk csend. Alázat. Éberség. Feltétlen hit. Öröm. Remény. Ima. ( Tudom én, itt és ma élek: nagy a lárma, a zaj, a reklámok áradata, a főtéren felállított pavilonok vásári zajlásában alig találni meg a Betlehemet. Mégis…)
Advent van. Gondoljunk rá:
Úgy tűnhet, mindez túlzás. Lehet… De lehetséges is. Lehetséges, ha van bennünk csend. Alázat. Éberség. Feltétlen hit. Öröm. Remény. Ima. ( Tudom én, itt és ma élek: nagy a lárma, a zaj, a reklámok áradata, a főtéren felállított pavilonok vásári zajlásában alig találni meg a Betlehemet. Mégis…)
Advent van. Gondoljunk rá:
várakozásunk csepp a Mindenség várakozásának óceánjában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése