A tolókocsis gyülekezetben nincs építő feladata a presbitériumnak, ezért a presbitérium is tekintélyét veszti és elértéktelenedik. Így indul be a Presbitérium és a gyülekezet lélektani ördögkereke. Mivel a Presbitérium elvesztette tekintélyét, a presbiteri szolgálat sem számít kiváltságos megtiszteltetésnek, ezért egyre nehezebb jó presbitereket találni. Mivel egyre gyengébb, érdektelenebb és értéktelenebb személyek vállalják el a presbiteri tisztséget, ezért egyre nehezebb őket presbiteri munkával megbízni, és mivel a presbiteri tisztségviselők az érdektelenekből kerülnek ki, egy idő múlva a presbiterek nem lesznek példamutató emberek, sőt a templomot is igen ritkán fogják látogatni. Mivel még a presbiterek sem mutatnak jó példát, a hívek még inkább elmaradnak a templomból. Mivel a templomlátogatás még inkább csökken, még kevésbé lehet jó presbitereket találni, és mivel nincsenek jó munkatársak sem, a lelkipásztor kedve is csökken, a templom ürül, az igehirdetés is egyre fásultabb lesz. Mivel az igehirdetés vonzóereje csökken, a templom még inkább ürül, az ördögkerék megy tovább lefelé és megszületik a lelkipásztor lelkében a jól ismert rezignált mondat, a Sátán csapdája, a lelki haldoklás örök önigazolása:”Így nem lehet”. A közöny, a fásultság, a lemondás, néha a kényelem száradó avarába beletemetik Jézus ígéretét: „Minden lehetséges a hívőnek.”
/Márk 9:23/
Dr. Csiha Kálmán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése